A nemzetgazdasági szaktárca által vezetett adminisztrációs tehercsökkentési munkabizottság egyik fókuszterülete a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos terhek enyhítése, amelyben a KISOSZ aktív kezdeményező szerepet vállalt. Az első szakmai konzultációra e hét csütörtökön kerül sor, addig is kaptunk a munkacsoport részéről készített előzetes szakmai anyagot a problémakörrel kapcsolatban, amelyet mellékelten megküldünk valamennyi tag részére. Kérem, hogy amennyiben a megküldött anyaggal, vagy általában a termékdíjjal kapcsolatban észrevétel, javaslat vagy kezdeményezés megfogalmazódik, úgy azt szerda délután 16 óráig küldjék meg a kisosz@sednet.hu KISOSZ részére.
Lehetőségek a termékdíj fizetési kötelezettségekkel összefüggő
vállalkozói adminisztratív terhek csökkentésére
A nemzeti szabályozásból fakadó vállalkozói adminisztratív terhek szisztematikus felmérést a gazdasági tárca megkezdte: a munka első szakaszában a piaci szereplők működési környezetét meghatározó jogi környezetet 83 területre bontottuk amelyek alapján áttekintés készült a terhek megoszlásáról, valamint 152 adatszolgáltatási kötelezettség vonatkozásában részletes mérések készültek.
Az eredmények alapján megállapítható: a hazai szabáloyzás az európai összehasonlításban is kiemelkedően magasnak mutatkozó teherszintet (mintegy 800 milliárd forintot) generál a vállalkozások oldalán.
Ennek okán célszerűnek tartottuk a munka folytatásaként megvizsgálni azon adatszolgáltatási kötelezettségeket is, amelyek előzetesen becsült teherszintje nemzetgazdasági szinten ugyan nem kiugróan magas – így a korábbi, fókuszált részletes mérésekbe nem kerülhettek bele –, de azokat a vállalkozások a felmérés során, mint a működési feltételeiket különösen rontó tényezőként értékelték. A mérések kiterjesztése ezen területekre azért is indokolt volt, mert bár nemzetgazdasági szinten nem eredményeznek kiemelkedő költséget, de az érintett vállalkozói körre mégis jelentős terheket rónak.
(az első, áttekintő mérések során a vállalkozások által leginkább irritálónak vélt adatszolgáltatások)
Az áttekintő mérések során ilyen, további felmérendő szabályozási körként kerültek megjelölésre a környezetvédelmi előírásokkal összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségek, amelyek korszerűsítése egyaránt hozzájárulhatna az érintett szektorok versenyképességének fokozásához, valamint a kormányzati tehercsökkentési vállalások teljesíthetőségéhez.
A gazdasági tárca 2010 folyamán megpróbálta feltérképezni, hogy a környezetvédelemmel összefüggésben előírt adatszolgáltatási kötelezettségek hatását a vállalkozók oldalán: melyek azok, amelyek esetében a legjelentősebbek a megfelelés költségei, és a legtöbb – a szokásos üzletvitel során fel nem merülő – információ feldolgozását és kezelését igénylik. A méréseket ezen alkalommal is az EU Bizottsága által ajánlott Standard Cost Model (SCM) módszertan alapján végeztük – az EU tagok mindegyike ezt alkalmazza, összehasonlíthatóvá téve a mérési eredményeket is. Az adminisztratív költség- és tehermérés módszerének elterjedt alkalmazása nem független az eredmények könnyű interpretálhatóságától, a cselekvési programok kritikus irányainak kijelölésére való alkalmasságától. Az SCM mérés ugyanis nem vizsgálja az adott szabályozás célkitűzések és alkalmazott szabályozó eszközök értelmét és létjogosultságát. Azt a két kérdést teszi fel, hogy (1) a vizsgált szabályozással - érvényesülése, működése során - együtt járó adatszolgáltatási kötelezettségek milyen mértékű idő- és költségráfordításokat tesznek szükségessé a vállalkozói szektorban (ezt nevezik adminisztratív költségnek); továbbá (2) ennek mely elemei és mekkora hányada az, amelyeket a vállalat egyébként a szokásos üzletvitel során nem tenne meg. Az adminisztratív költségeknek ez utóbbi részét tekinti a modell adminisztratív tehernek.
A mintegy 1.500 vállalkozás megkérdezésével készült felmérést ezúttal is fókuszálni próbáltuk, így a 100 legjelentősebb – környezetvédelemmel összefüggő – adatszolgáltatási kötelezettségre összpontosított, amelyben a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos szabályozás igen jelentős fókuszterületnek bizonyult. A 10 legnagyobb adminisztratív terhet generáló adatszolgáltatás között két termékdíj adatszolgáltatás is helyet kapott:
IO Sorszám Adminisztratív kötelezettség megnevezése: Összes érintett vállalat admin költség / év [eFt] Összes érintett vállalat admin teher / év [eFt]
1 Éves jelentés a kibocsátott légszennyező anyagokról és azok mennyiségéről (LM bevallás) 11 278 477 11 131 366
2 5 m3/óra teljes vízforgalmat, illetve a 80 m3/óra friss vízhasználatot elérő nem közüzemi vízhasználók vízgazdálkodási adatairól adatszolgáltatási kötelezettség 9 937 366 9 591 719
3 Felszíni vízszennyezéssel kapcsolatos tényfeltárási terv készítésének kötelezettsége 9 751 955 9 447 206
4 Globális Szervezet Azonosító Szám (a továbbiakban: GLN szám) kérése 8 613 261 8 613 261
5 Felszíni vízszennyezéssel kapcsolatos, tényfeltárásra kötelezett, műszaki beavatkozási tervkészítési kötelezettsége 8 575 989 8 447 349
6 A felszíni vízkivételek és a felszíni vízbe történő vízbevezetések adatainak adatközlési kötelezettsége 7 758 937 7 758 937
7 KÜJ (környezetvédelmi ügyfél jel) és KTJ (környezetvédelmi területi jel) azonosító igénylése 7 154 683 7 048 688
8 Felszíni vízszennyezéssel kapcsolatos kármentesítési monitoring záró dokumentációjának hatóságra való benyújtási kötelezettsége 7 132 205 6 755 783
9 Felszíni vízszennyezéssel kapcsolatos kármentesítés műszaki beavatkozási záró dokumentációjának hatóságra való benyújtási kötelezettsége 6 759 334 6 505 859
10 Termékdíj-fizetési és hasznosítási kötelezettségről negyedéves bevallás 12 200 282 6 100 141
Total 89 162 489 81 400 310
Az mérési eredmények teljességét áttekintve megállapíthatjuk, hogy a termékdíj szabályozással összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségek – az általános engedélyezési, valamint azonosító beszerzésre vonatkozó előírások teljesítése nélkül – további mintegy 34 milliárd forint adminisztratív költséget jelentenek a hazai vállalkozások számára (amelynek igen jelentős része, 27 milliárd forint tekinthető adminisztratív tehernek)
Az alábbiakban a termékdíjjal kapcsolatos lényeges problémákat foglaljuk össze felmérésünk alapján:
Általános problémák:
• A termékdíj fizetéséhez kapcsolódó adminisztrációs kötelezettség jelenleg szinte valamennyi termelővállalatot érinti, mely elektronikai termékeket importál vagy gyárt, reklámhordozó kiadványokat rendel, termékek csomagolását végzi, vagy csomagolt termékeket hoz belföldön (elsőként) forgalomba. A legnagyobb kötelezetti kör a csomagolások termékdíján keresztül érintett. A termékdíjjal kapcsolatos adminisztrációs kötelezettségek teljesítésének költségei nem arányosak a fizetett termékdíjjal, ezért elsősorban a kis és közepes vállalatok esetében gyakran meghaladják a fizetett termékdíj összegét is.
• VPOP kiadványa szerint „A 2009-ben megkezdődött termékdíj hatósági ellenőrzések 78,3 %-a befejeződött, melynek 52,8 százalékában (2820 db) jogsértést állapítottak meg a pénzügyőrök.” Úgy véljük e jogsértés arány nem lehet csupán a VPOP teljesítményének és a kötelezettek adóelkerülési szándékának következménye, ilyen magas aránynál bizonyosan a jogszabály nem megfelelő, mondhatni betarthatatlan.
• A termékdíj törvény hatálya alá tartozó hulladékok (termékek) jogszabály szerinti újrahasznosítását jelenleg elsősorban az egyes területeken megalakult koordinálók szervezik – a ténylegesen hulladékgazdálkodási célokat szolgáló bevételek a koordinálókhoz folynak be. A VPOP által begyűjtött termékdíj 2009-ben 29,306 milliárd forint volt. Ez az összeg nem hulladékhasznosítási célokat szolgál, ezért semmi sem indokolja, hogy a kötelezetteknek a jelenlegihez hasonlóan bonyolult bevallási rendszer alapján kelljen megfizetnie. Ez az adóbevétel akár más adók növelésével, akár egyszerűbb adminisztráció mellett magasabb díjtételek alkalmazásával is befolyhatna a költségvetésbe (a kötelezettek összesített költségeinek növekedése nélkül).
• A kötelezetteknek, a termékdíjas szabályozás érintetteinek jelenleg több hatóság vagy érdekelt fél számára kell információt szolgáltatniuk.
o Az elsődleges adatszolgáltatás jelenleg a VPOP számára negyedévente megküldött bevallás.
o A VPOP felé való adatszolgáltatás minden kötelzett számára kötelező. Azok számára is, akik egyébként a hulladék hasznosítást koordináló szervezetekhez csatlakoztak, tehát koordinálók számára is küldenek bevallást és a VPOP felé nincs, vagy csak részben van fizetési kötelezettségük
o A fenti két adatszolgáltatás mellett egyes esetekben a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség felé is adatot kell szolgáltatni a hulladék kibocsátásról, hasznosításról (pl. 94/2002 (V.5.) 8 §, 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet 4 § értelmében).
A külön hatósági adatkérés oka, hogy ezek az adatigények nem a környezetvédelmi termékdíjas, hanem az ahhoz kapcsolódó gyártói felelősséget (hulladékhasznosítási kötelezettséget előíró) szabályozó jogszabályokban jelennek meg. A Felügyelőségek által elvárt adattartalom a VPOP mint elsőszámú adatgyűjtő hatóság rendszerében rendelkezésre állnak. A külön felügyelőségi adatkérés megszűntetése nem csak a teher csökkentés, de az állami szervek hatékonyság növelése miatt is indokolt.
o A koordinálók számára ill. a VPOP számára készítendő bevallás tartalma több ponton eltér egymástól, így például:
A koordinálók jellemzően egy táblázatos formátumban várják el a mennyiségek közlését, anyagfajtánként, illetve terméktípusonként megkülönböztetve. A VPOP formátuma egy kvázi üres lap, melyen a bevallandó mennyiségeket a kötelezett magának jelöli meg KT kódok alkalmazásával. Ilyen értelemben a formátum kevésbé átlátható és nehezebb a kitöltése.
A VPOP a koordinálókhoz képest számos többletinformációt kérhet (mentességre vonatkozó információk, kedvezményre vonatkozó információk, egyéni teljesítők esetén hasznosításra vonatkozó információk) mely számára releváns, és ezért ezeknek az adatoknak a megkérése nem is kifogásolható.
Az elvárt adatszolgáltatások között álláspontunk szerint összeegyeztethetetlen különbség nincs, ezért célszerű lenne a jelenlegi több ablakos adatszolgáltatás megszüntetése, és a termékdíjjal kapcsolatos adatszolgáltatási rendszer egy ablakossá történő alakítása. Nem ismert, hogy a VPOP ellenőrzi-e, hogy a kötelezettek a VPOP és a koordinálók felé azonos adatokat jelentenek-e le.
• A VPOP eljárásával kapcsolatban:
o Általános észrevétel, hogy a VPOP a formanyomtatványokat túl gyakran változatja, nem hagy elég felkészülési időt az új szabályokhoz való alkalmazkodásra. Egyes esetekben maga a hatóság sem rendelkezik elegendő információval olyan időszakokban, amikor a kötelezettektől már elvárják a szabályok alkalmazását
o A VPOP által alkalmazott formanyomtatványok jelenleg túl részletesek (KT kód), esetenként egy nyomtatványon belül többször is kérnek azonos adatokat
Az azonos adatok vonatkozásában, a bevallást leginkább megnehezítő példa, hogy a VPOP bevallási formátumának minden lapjára külön fel kell vezetni a termékdíjas termékeket.
o Az adatszolgáltatás számos olyan információra is kiterjed, amely hulladékgazdálkodási szempontból lényegtelen:
Olyan termékek forgalmazott mennyisége után is el kell készíteni a bevallást, ahol már maga a termékdíj kód (KT kód 4-5 számjegy, 50-es kód „a termékdíjat jogszabály alapján nem kell megfizetni”) alapján egyértelmű, hogy fizetési kötelezettség jogszabály alapján nincsen.
A VPOP bevallásban külön KT kódon kell jelenteni a saját célú felhasználást és a forgalomba hozatalt. A termékdíj törvény szerint mindkét esetben termékdíjat kell fizetni - nem egyértelmű mi szükség van a külön soron való jelentésre. Ugyancsak külön KT kód van a bérgyártatás miatt keletkező kötelezettségnek. Álláspontunk szerint ezek az információk helyszínen ellenőrizhetők, külön KT kódon való megadásuk felesleges.
A termékdíjas bevallás megkülönbözteti a „fém” és „alumínium” anyagfajtákat, ami EU direktíva szerint sem kötelező
A hulladék begyűjtéséről, hasznosításáról szóló bevallásban telephelyre bontott információt kérnek. Tekintettel a hulladék decentralizált gyűjtésére, kezelésére, ezt sokszor még a hasznosítók sem tudják megadni.
o A VPOP jelenlegi rendszerében az önellenőrzés lehetősége a pl. az APEH által alkalmazottnál lényegesen bonyolultabb. Nem elegendő csupán a módosított adatok megküldése, hanem új bevallást kell készíteni.
• A termékdíj számlán való feltűntetés kötelezettsége álláspontunk szerint indokolatlanul nagy adminisztrációs terhet jelent. A számlán való feltűntetés szerepe a vevő tájékoztatása arról, hogy nincsen fizetési kötelezettsége illetve a termékdíjat ez alapján az ÁFA alapjába is be kell számítani. A termékdíj számlán való feltüntetési kötelezettségének értelmét ugyanakkor megkérdőjelezi a tájékoztatás vonatkozásában az, hogy a kötelezett első vevőjének további vevői már nem értesülnek a termékdíj megfizetéséről, a gyakorlatban tehát mindenkinek tudatában kell lennie a termékdíjfizetési kötelezettség alapvető szabályaival, és a számlatartalom a legritkább esetben alkalmas tájékozódásra. A számlaszöveg bizonyos fokú segítséget akkor jelentett, amikor az első forgalomba hozó első továbbforgalmazó vevőjének is volt még fizetési kötelezettsége (csomagolás esetén). Bizonyos hibák esetén jelenleg is előfordulhat, hogy csupán e tájékoztató szöveg tévesztése, a rajta szereplő információk hibás számítása miatt számlák ezreinek módosítása válik szükségessé. Különösen érthetetlen, hogy miért szükséges a megfizetett termékdíj összegének a részletes feltűntetése is a számlán, miért nem elegendő egy összegű leírása vagy a fizetés megtörténtének jelzése.
• A termékdíjfizetési kötelezettség teljesítéséhez jelenleg számos kód használata szükséges (KT, VPID, GLN, GTIN, VTSz stb.). Ezek használata a vállalatoknak jelentős terhet jelent, nem minden esetben indokolt, esetenként értelmetlen. A kódokat és jellemzésüket az alábbiakban foglaltuk össze (az alábbi összeállítás már javaslatokat is tartalmaz):
• Újrahasználható csomagolások (többutas fogyasztói és gyűjtő csomagolás) esetében a hatóság (VPOP) és a koordinálók eltérő számítási módszer alkalmazását várják el.
• A csomagolás esetében kiemelendő az újrahasználható szállítási csomagolások (raklap, rekeszek, fémkonténerek) nyilvántartási, bevallási kötelezettsége. Az italgyártókon kívül nagyon kevés vállalat foglalkozik újrahasználható elsődleges, másodlagos csomagolások használatával. Ezek a társaságok legalább az újrahasználható csomagolások bonyolult bevallási rendszerének ismerete és alkalmazása alól mentesülhetnének. Azonban az újrahasználható szállítási csomagolások használata által (raklapot szinte minden forgalmazó vállalat használ) majdnem minden társaság érintetté válik az adminisztrációs kötelezettség e speciális fajtájában is, minden társaságnak jelentenie kell többutas csomagolását. Többutas csomagolások esetén nem csak a nyilvántartási és bevallási kötelezettség növekszik, de többlet regisztrációs (külön bejelentési kötelezettség minden egyes újrahasználható csomagolás típusra, GTIN szám igénylés stb.) kötelezettség is jelentkezik. Másfelől nem csak a kibocsátott mennyiséget kell regisztrálni a társaságoknak, de a visszavételt is.
• A VPOP által beszedett termékdíj jelentős része származik a kereskedelmi csomagolások után befizetett termékdíjtételből (melyet a hasznosítási kötelezettségüket egyébként koordinálókon keresztül teljesítők is a VPOP-nak fizetnek). A korábbi, rendkívül irritáló és költséges szabályozásban 2010. január 1.-től lényeges változások történtek - átalakítása, a jelenlegi, levonáson alapuló rendszer bevezetése a társaságok számára érezhető tehercsökkenést eredményezett. Azonban a jelenlegi, levonáson alapuló rendszer is összetettebb, bonyolultabb az indokoltnál.
A levonás jelenlegi rendszerében különös problémát jelentenek az alábbiak:
o A levonást a koordinálók által kiállított igazolás alapján lehet megtenni. Ez azt jelenti, hogy a VPOP felé az adatszolgáltatási kötelezettséget csak a koordinálótól megkapott igazolás birtokában, annak készhez vételét követően lehet megtenni. Az igazolás kiadása és az adatszolgáltatási kötelezettség között jellemzően csak minimális idő áll rendelkezésre, hiszen az igazolás és a bevallás is ugyanarról a negyedéves időszakról szól.
o Egyutas termékek esetében különösen (de újrahasználható kereskedelmi csomagolás esetében is) a levonás gyakorlatilag csak koordinálók igazolása alapján érvényesíthető, egyénileg a lakosságtól lehetetlen visszagyűjteni a csomagolásokat. A jogszabály mégis minden egyes cégtől elvárja a koordinálóktól a levonási igazolások negyedévente való beszerzését, és a bevallás az alapján való elkészítését. Ahelyett, hogy a néhány koordinálótól maga a hatóság kérné be a levonási igazolásokat és ellenőrizné azok tartalmát.
o A levonásról kiállított igazolások valóságtartalmának hatósági ellenőrzése jelenleg gyakorlatilag nem megoldott (és ellenőrizhetősége a bonyolult hulladékhasznosítói rendszerben elvileg is kérdéses). A koordinálókat a jogkövető magatartás szándékán és polgári jogi felelősségükön kívül semmi sem kötelezi a pontos adatok megadására. Ezért nem kizárható, hogy egyes koordinálók a valós visszagyűjtési és hasznosítási teljesítményüknél nagyobb mennyiségeket igazolnak a kötelezettjeik számára.
Szorosan kapcsolódik ehhez a témakörhöz, hogy a lakossági szelektív gyűjtésben a koordinálók jelenleg nem egyenlő arányban vesznek részt. Mégis, jelenleg olyan koordinálók is gyakorlatilag szankciók nélkül állíthatnak ki lényegében csak lakossági gyűjtés keretében begyűjthető frakciókról levonási igazolást, melyek alig vesznek részt e hulladékgazdálkodási szempontból leglényegesebbnek tekinthető feladatban.
Javaslatainkat három fő csoportra osztottuk, amelyek nem csupán tartalmukban, hanem a megvalósításhoz szükséges - szakmai és politikai megfontolások szerinti – elköteleződést is igényelnek a döntéshozoktól.
1. Az adatszolgáltatási kötelezetettségek egyszerűsítése a jelenlegi duplikációk és párhuzamosságok megszűntetésével:
• a javaslat lényege, hogy a társaságoknak csak egy bevallást kell tenniük, a VPOP felé – akkor is ha egyéni teljesítők, akkor is ha koordinálón keresztül teljesítik a hasznosítási kötelezettséget. A VPOP felé való bejelentkezéskor a társaságok jeleznék egyben azt is, hogy mely koordináló segítségével teljesítik hasznosítási kötelezettségüket. Ez után a valamennyi adatszolgáltatást a hatóság felé teljesítenének egyértelmű határidőkkel és a jelenleginél egyszerűbb tartalommal.
• a hatóság ezután valamennyi adatot megosztana a koordinálókkal és hatósági, ellenőrzési jogköre által egyben garantálná az adatok valóságát, megbízhatóságát. A koordinálók e rendszerben a VPOP-tól kapott adatok alapján számláznának szerződéses partnereik felé.
2. Az egyes adatszolgáltatási kötelezettségek egyszerűsítése érdekében:
• az újrahasználható szállítási csomagolások nyilvántartási és bevallási kötelezettségének megszűntetése.
• csomagolás esetében mindenképpen szükséges az újrahasználható (fogyasztói és gyűjtő) csomagolásokról szóló bevallás racionalizálása - a VPOP és a koordinálók számára leadandó adatszolgáltatási számítási módszerének egységesítése (ez lényegében a koordináló szervezetek által jelenleg használt módszertan alkalmazását jelentené).
• a kereskedelmi csomagolások jelenlegi (és korábbi) szabályozásának (levonási rendszer) bonyolultsága még mindig nincs arányban az elért eredményekkel (újrahasználható csomagolások terjedése) és a jogalkotó szándékain túli nem kívánt piaci folyamatokat is generál.
o célszerű lenne az átalányfizetési rendszer kiterjesztése (akár árbevételhez, akár egyéb mutatóhoz kötötten). A termékdíjfizetési kötelezettség döntő része a nagy gyártó és importőr vállalatoknál jelentkezik, a kisebb társaságokat az azonos adminisztrációs kötelezettség ezért aránytalan mértékben sújtja, ezek számára valódi könnyítést jelentene az átalánydíjas rendszer. Hulladékgazdálkodási szempontból indokolt, hogy az átalányfizetés a koordinálókhoz csatlakozott társaságokra vagy a termékdíjfizetés alól egyénileg hasznosítva mentesülőkre vonatkozzon, mert ekkor az adminisztratív könnyítés mellett, legalább a kibocsátott hulladék hasznosításáról gondoskodik a társaság, ráadásul a nagy számú kis kibocsátó által fizetett, a tényleges kibocsátásnál enyhén magasabb átalánydíj alkalmas lehet a hasznosítási rendszer bevételeinek növelésére is.
o elektronikai berendezések és elemek esetében is szükséges kis kibocsátás meghatározása és definiálása. Jelenleg egy darab berendezés külföldről való behozatala is termékdíjfizetési kötelezettséget von maga után, melynek adminisztrációja nagyobb terhet jelenthet, mint maga a beszerzés.
• Számlán való feltűntetés gyakorlati haszna kérdéses. A termékdíj számlán való feltűntetésének kötelezettségét javasoljuk megszűntetni. (A megszűntetés természetesen nem vonatkozik a számlán való átvállalás jogintézményére, ott továbbra is indokolt a számlán való feltűntetés fenntartása.)
• A VPOP rendszerének és működési hatékonyságának fejlesztése szükséges a vállalkozók ellenőrzéssel, ügyintézéssel kapcsolatos visszajelzései alapján.
3. A termékdíjas rendszer és jogszabályok eltörlése is megoldást kínálhat az adminisztráció csökkentésére.
• az Európai Unió hulladékgazdálkodási jogrendjében különleges kezelést igénylő hulladékok – melyekre a termékdíjas szabályozás is vonatkozik – hasznosítását a magyar jogrendszer a termékdíjas szabályozás nélkül is rendeletekben írja elő, pl. 94/2002. (V. 5.) Korm. Rendelet a csomagolásról, 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet a hulladékká vált gépjárművekről, 181/2008. (VII. 8.) Korm. rendelet az elemek és az akkumulátorok hulladékainak visszavételéről, 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól. Ezért tehát a termékdíj jelenlegi szabályozása (1995. évi LVI törvény, a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról szóló 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet, a környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről szóló 53/2003. (IV. 11.) Korm. Rendelet) megfelelő szakmai előkészítést követően akár meg is szűntethető. Megfelelő ellenőrzés mellett a hulladék hasznosítását a hulladékos rendeleteknek is tudniuk kell garantálni.
• a hulladékhasznosítási jogszabályok betartása esetén a társaságok csak a koordináló szervezetekkel állnának kapcsolatban, egyéni teljesítők továbbra is a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeknek vagy más hatóságnak jelentenék a gyártói felelősségről szóló kormányrendeletek szerinti kötelezettségüknek való megfelelést.
• a javaslat lehetőséget teremtene arra is, hogy a hatóságok az adatszolgáltatások adminisztrálása helyett az ellenőrzésre fordíthassák erőforrásaikat, amely a szabályozás társadalmi, környezetvédelmi céljainak is a hatékonyabb megvalósítását segíthetné elő.